Szeged

 Szeged Csongrád megye székhelye, a Dél-alföldi Régió központja. Dél-kelet Magyarország legnagyobb települése, 163 ezer lakossal. A Tisza és a Maros folyók összefolyásánál helyezkedik el.
 

2. század közepén Ptolemaiosztól tudjuk, e hely első névszerinti említését, mint Partiscus. A gepida – hun, majd rövid ideig újfent gepida, s az őket meghódító avarok több mint kétszáz évig uralták a tájat. Az avarok bukását Nagy Károly frank és a Keletről előnyomuló Krum, bolgár kán okozták.
 

A IX. század végén érkező magyarok egy meggyengült avar – bolgár népcsoportot találtak itt. A honfoglaló magyarjaink Szeged közelében – a mai Ópusztaszeren – tartották meg gyűlésüket, ahol felosztották – Anonymus szerint – az ország területét egymás között. Ezt a vidéket Ond vezér birtokolta.
 

1183-ban fordul elő a város nevének első említése írott forrásban, melyben III. Béla király a nyitrai egyháznak három só szállító hajót enged át, melyek Aradon vagy Szegeden („Cigeddin”) állomásozhatnak.
 

A város fénykorát az Anjou királyok idején élte; virágzó kereskedelmi központtá fejlődött. A török előrenyomulása kapcsán megnőtt a vár védelmi szerepe, s az 1394-ben az itt tartózkodó Zsigmond Szegedet jelölte ki a török ellen irányuló hadak gyülekezőhelyéül.

1444-ben itt kötötték meg a „Szegedi békét”, melyet néhány nappal később megszegve, I. Ulászló király a török ellen indult. Ugyancsak városunkban szerveződik az a keresztes sereg, amely Kapisztránói Szent János vezérletével 1456-ban Nándorfehérvár felmentésére indul.
 

Mátyás király 1458-tól több alkalommal és hosszabb ideig is Szegeden tartózkodott. Jelentős kiváltságokat, pl. vámfizetés alóli mentességet, legeltetési jogokat adott, országgyűléseket tartott.
 

1514-ben a város legszegényebb jobbágyrétege Dózsa György seregébe állt. Két forrás is tanúskodik arról, hogy a legyőzött parasztvezér fejét levágták, és azt Szegedre küldték, Pálfy Balázs szegedi bíró lett volna Dózsa György nevelője. Más forrás (Szerémi György) szerint elrettentés okán küldte Szapolyai János Dózsa fejét Szegedre. Juhász Gyula képzeletében született meg Pálfy bíró Piros(ka) lánya, aki, mint menyasszony szerepel a „Dózsa feje” c. versében.
 

1543 februárjában a budai beglerbég magához hívatta a város vezetőit és lefejeztette őket. A török megszállás 1686-ig tartott, 143 évig megszakítás nélkül.
 

A Rákóczi szabadságharc elején 1704-ben vették ostrom alá a kuruc seregek a szegedi várat. A fejedelem augusztus 20-án érkezett meg, de nem sokkal később, kellő tüzérség hiányában, feladta az ostromot.
 

1719. május 21-én megerősíti Szeged kiváltságait, s kihirdeti szabad királyi város státuszát. Ma e napot ünnepli a város, mint „Szeged napját” minden év május 20-a táján, mely látványos rendezvénysorozat turisztikai attrakció is.
 

1723. október 6-án tartották Szegeden Csongrád megye alakuló ülését. A megye földbirtokos ura Károlyi Sándor 1730-ban szegvári kastélyát ajánlotta fel megyeház céljaira. Több évtized után 1767-ben került a megyei igazgatás Szegvárra. 111 év után (1878) Szentes, majd 1950-től Hódmezővásárhely, 1962. január 1-től lett Szeged megyeszékhely.

1728. július 23-án 13 embert égettek meg boszorkány módra, a „Boszorkány szigeten”, a mai Máglyasor nevű utca tájékán. A gonosz tettet az váltotta ki, hogy az aszály és annak következményei miatt (éhínség, járványok) zúgolódó néptömeget csak azzal tudták leszerelni, hogy elhitették velük a város akkori vezetői, hogy amíg közöttük élnek a bűnös, az ördöggel cimboráló stigmák, addig nem is lesz ez másként: a Jó Isten nem szereti népét, s így bünteti.
 

A modernkor, a technika kora, elterjedtek a gépek: az ember egyre drasztikusabban avatkozott bele a természet rendjébe. Minél több védett földterületet szeretett volna, hogy nyugodtan vethessen, arathasson, s elvette azt a folyótól. Az időszakosan elöntött terület és a folyó közé gátat épített. Azóta a megzabolázott Tisza, szabadságától megfosztva, megregulázva folydogál, szerényen, csendesen az év nagy részében. Azonban évente egyszer, olykor kétszer is megfékezhetetlen fenevaddá bőszül, és vissza akarja szerezni azokat a területeit, melyeket egykoron elvettek tőle. Az ember ilyenkor kétségbeesetten védekezik, újabb földtömegeket hord a gátak mellé erősítésnek, a gátak tetejére, hogy át ne csapjon a víz. A játszma kétesélyes: van, amikor nem az ember győz!
 

Így volt ez 1879. március 12-én hajnalban, amikor egy távoli gát átszakadása Szeged teljes pusztulását hozta. A tragédia után összefogott az ország, és összefogtak a világ népei és megsegítették Szegedet az újjáépítésben. Ennek a nemzetközi összefogásnak, és a városukat szerető szegediek akaratának a gyümölcse a mai modern város létrejötte. Szeged a körútjaival, sugárútjaival, elegáns palotáival a legszebb és legrendezettebb magyar város! Ha térképére tekintenek, látják ezt a szabályos – vonalzóval és körzővel – szerkesztett alaprajzot. Az utcanevek vizsgálatánál, pedig azt, hogy a nagykörút szakaszai viselik Róma, Brüsszel, Berlin, Párizs, London, Moszkva, Bécs nevét. Az világ népeinek adománya, a fővárosokban indított gyűjtőakciókon keresztül jutottak el hozzánk. A király a tragédia napjaiban is járt Szegeden. Együttérzését az a vigasztaló kijelentése is tükrözi, amely a városházánk főlépcsőházának színes ablaküvegén is olvasható: ”Szeged szebb lesz, mint volt!”

Szeged mérnöki rajzasztalon – az árvízi katasztrófa után – újjászületett legmodernebb magyar város széles sugárútjaival, körútjaival, felújított és nagyvonalú, „Európa Nostra” díjas belvárosával, eklektikus – szecessziós palotáival az első pillanatban elbűvöli vendégeit, a turistákat.
  Szeged gazdasági fejlődésével a szellemi élet is lépést tartott. Kiváló polgárai révén vált egyre ismertebbé az országban, a világban.
  Nagy szülöttei között kiemelkedik Dugonics András, az első magyar nyelven írott regény szerzője. A piarista paptanár, polihisztor, aki lefordította latinból magyarra a matematikai tankönyveket, bizonyítván azt, hogy magyar nyelvünk alkalmas a matematika elvont igazságainak a kifejezésére, így megalkotta a matematikatudomány terminus technicusait.
   Juhász Gyula költő verseiben rendszeresen téma a folyó és a város. Egész életét szentelte szeretett Tiszájának és Szegedjének.
   Dankó Pista, aki népszerűsége révén már nem is igazán szegedi, hiszen teljesen részévé vált az egyetemes magyar és roma kultúrának, annak ellenére, hogy fiatalon halt meg, igazi nagy tervei megvalósításának az elején, mégis teljes az ő életműve. Zenéjét, nótáit ma is gyönyörködve hallgatjuk. Lángoló szerelme a kék szemű, szőke magyar lánnyal a hűség, a rajongás és a házastársi szeretet örök példaképe.

A város neves szülöttei mellett néhány olyan nevet is meg kell említeni, akik rövidebb – hosszabb ideig éltek Szegeden, s úgy megszerették a várost, hogy később is nosztalgiázva, szeretettel, meleg szívvel gondoltak vissza.

A sort Mikszáth Kálmán nyitja. Mennyit emlegette később nosztalgiázva, visszavágyva a Szegeden töltött éveket! Tömörkény István, Móra Ferenc, Babits Mihály, József Attila, Radnóti Miklós, Szent – Györgyi Albert, Sík Sándor, Baka Mihály, stb. Ők voltak a szegedi szellemiség frissítői, éltetői, az évszázadok során szépen kiteljesedő szegedi kultúra meghatározói.
 Szeged ma a magyar egyetemes tudomány városa! 2010-ben méltán lesz Péccsel együtt Európa Kulturális Fővárosa!

Látnivalók

Széchenyi-tér
Kezdjük sétánkat Közép-Európa egyik legszebb és legnagyobb terén, a Széchenyi téren. A Tisza felőli oldalon sorban Széchenyi István carrarai fehér márványszobra (Stróbl Alajos) látható, a következő a Tisza-szabályozó Vásárhelyi Pál bronzszobra (Mátrai Lajos), melynek talapzatába illesztették az 1970. évi magasvíz Tisza partról bevetített szintjét jelző márványtáblát. Utána a sorban Tisza Lajos szobra (Fadrusz János) következik, a negyedik pedig Deák Ferencet örökíti meg (Zala György). A túloldalon a Városházával szemben helyezkednek el az Áldáshozó és a Romboló Tisza jelképes bronzalakjai. Mellette Klebelsberg Kunó szobrát, Melocco Miklós alkotását láthatjuk, a tér utolsó szoborpárosa pedig, mely Kligl Sándor alkotása, Szent Istvánt és Gizellát ábrázolja.
A tér épületei közül említésre méltó a Tisza Szálló épülete, mely irodalmi, történelmi, művészeti emlékhely, számos író, költő, zeneszerző fordult itt
meg. A tér nyugati oldalán a Városháza mellett áll a klasszicista stílusú Zsótér ház, építtetője a híres szegedi kereskedő família, a Zsótér család volt.

A Széchenyi térről folytassuk sétánkat Szeged sétáló utcáján, a Kárász utcán keresztül a Klauzál tér felé. A sétáló utca elejére Párkányi Péter alkotásai, a Köszöntő szobrok kerültek, melyek a városban kora tavasztól késő őszig tartó vidám fesztivál hangulatot tükrözik.
A Kárász utca Dugonics tér felőli végén pedig az Utcai zene című szoborcsoportot láthatjuk, mely Kligl Sándor alkotása. A mediterrán hangulatú Klauzál tér közepén áll az ország egyik első egészalakos Kossuth-szobra, Róna József alkotása. Az Új Zsótér-ház földszintjén van a szegedieknek és a város vendégeinek egyaránt kedvelt találkozóhelye, a Virág cukrászda. A tér egyik legjelentősebb műemlék épülete a klasszicista Kárász-ház, melynek erkélyéről mondta el Kossuth Lajos 1849-ben utolsó magyarországi beszédét. 1857-ben itt tartózkodása alatt ebben a házban szállt meg Ferenc József.
A téren áll Tóbiás Klára alkotása, a Királyok kútja is.

A Klauzál térről kiinduló Kígyó utcán, rövid sétával jutunk el a századfordulón mór-szecessziós stílusban épült, monumentális Zsinagógához.
A festett üvegablakok, a művészien faragott padok, az egymással harmonizáló elefántcsontfehér, kék és arany díszítések mind Löw Immánuel elképzelései alapján készültek. A márványoltár záróköve jeruzsálemi márványból készült, a
frigyszekrény ajtaja Nílus menti akácfából, melynek kilenc rekeszében 18 tóratekercset őriznek.
A festett üvegablakok és a belső ornamentika Róth Miksa műhelyében készültek. A Hajnóczy utcában találjuk a klasszicizmus építészetének egyik legszebb szegedi emlékét, a régi zsinagógát.

Dugonics-tér
Az 1879-es nagy árvíz előtt búzapiac működött a Dugonics téren. A tér Tisza Lajos körút felöli oldalán áll Izsó Miklós és Huszár Adolf alkotása, Dugonics
Andrásnak, a tér névadójának szobra. Kezében tartja Etelka című regényét, mely alkotás az első magyar regény. A Dugonics tér 2. szám alatt található a romantikus stílusú, műemlék jellegű Vajda-ház.
Ebben a házban nyitotta meg kapuit az Olasz Intézet és itt működik a Tourinform Iroda is. A tér főépülete a központi egyetem kora eklektikus palotája, mely eredetileg főreáliskolának készült. 1921-ben költözött ide a Kolozsvárról áttelepült tudományegyetem. Itt vonta felelősségre Horger Antal József Attila bölcsészhallgatót a Szeged lapban megjelent, Tiszta szívvel című verséért. Az épület mellett áll a költő bronz szobra, mely Varga Imre alkotása.
A téren számos kulturális rendezvény kerül megrendezésre, és az év során több ízben kézműves vásár várja az idelátogató vendéget.

Dóm-tér
A Dóm tér méretét tekintve megegyezik a velencei Szent Márk tér méretével, 12.000 négyzetméter. Ez a tér ad otthont a nemzetközi jelentőségű Szegedi
Szabadtéri Játékoknak, mely először 1931-ban került megrendezésre. Az észak-európai stílusú, vörös téglás egységes épületek árkádjai alatt látható a Nemzeti emlékcsarnok (Pantheon), mely Klebersberg Kunónak, az első magyar vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönheti születését és a magyar történelem, irodalom, művészet és természettudomány kimagasló személyiségeinek
szobrait, domborműveit tartalmazza. A téren áll a város legrégibb műemléke a Dömötör-torony.
Alapjaiban XI. századi, alsó, négyszögletes, román stílusú része XII. századi, felső, kora gótikus emeletei a XIII. század második feléből valók. Az ajtó bélletébe a vár bontása során megmentett, román kori faragott köveket, ívmezejébe a város legrégebbi szobrászati emlékét, a XII. századi Kőbárányt illesztették. A kovácsoltvas ajtó, „az élet kapuja”, az élet egyes mozzanatait szemlélteti a keresztény liturgia jelképeivel. Az 1879. évi nagy árvíz után a városatyák fogadalmat tettek egy monumentális templom felépítésére, ez a mai Fogadalmi templom.
A Dómot kívül és belül is mozaikok, szobrok, domborművek sokasága díszíti. A 9040 sípos orgona Európa templomi orgonái közül a harmadik legnagyobb.
A dóm altemplomában jelentős egyházi személyiségek temetkezőhelyét találjuk. A dóm egyik legjelesebb alkotása Fadrusz János Krisztus a keresztfán című szobra,
mely az 1900-as Párizsi világkiállításon fődíjat nyert.
A templom másik érdekessége, hogy a szentély mennyezeti mozaikján Máriát szegedi papucsban és alföldi szűrbe öltöztetve ábrázolták. A Fogadalmi templomból kilépve a térre, a körben elhelyezkedő épületekben működik többek között az orvosvegytani intézet, ahol Szent-Györgyi Albert végezte azon kutatásait, melyekért 1937-ben megkapta az orvosi Nobel-díjat

Szerb-templom
A Dóm tér északi oldalán áll a görögkeleti szerb templom. Ezt a gyönyörű barokk épületet Szent Miklós tiszteletére emelték 1778-ban. Figyelmet érdemelnek az erősen tagolt főpárkány, az ívelt timpanon és a fali vázák. Szegeden a szerb
nemzetiség a török időkben jelent meg először.
A 18. és 19. században jelentős szerepet játszottak a vidék kereskedelmi életében. Többségük a Palánkban, a város egyik legősibb településrészében, kisebb csoportjuk pedig Felsővároson lakott. A misztikus hangulatú templombelsőbe belépve azonnal szembetűnik az arannyal dúsan díszített ikonosztáz, mely az ország egyik legszebb ilyen alkotása, Popovics János műve.
A barokk hatásokat tükröző ikonok, a füstölgő tömjén, a gyertyafény mind különleges hangulatot kelt a látogatóban. A szemközti házban lakó pópa télen-nyáron készséggel megmutatja az érdeklődőknek a templomot. A Dóm téren
található a Csongrád Megyei Levéltárnak otthont adó Somogyi-könyvtár, benne a könyvtáralapító Somogyi Károly műemléki értékű könyvgyűjteményével és a városi közkönyvtárral.